A MAGYAR GOLF SZÜLETÉSE (1902-1919)
Hazánkban 1902. december 13-án vette kezdetét a golf története, amikor gróf Andrássy Géza, a Magyar Atlétikai Club elnöke a fővárosi Lóversenypályán bemutatta a játékot. E mérföldkő után, R. Williams angol ezredes szakmai javaslatára, a Tátralomnici Tátra Club vezetése elkötelezte magát a hazai golfélet megteremtése és az első pálya megépítése mellett.
A pálya tervezésével és a kivitelezés irányításával Lauber Dezső építészmérnököt bízták meg, aki elismert sportemberként, olimpikonként és a klub titkáraként is a hazai sportélet meghatározó alakja volt. Kitartó munkájának köszönhetően 1909. augusztus 11-én sor kerülhetett Magyarország első hivatalos golfversenyére a festői, kilencszakaszos tátralomnici pályán.
Kép: Játék a tátralomnici greenen
Lauber Dezső, a Magyar Olimpiai Bizottság titkáraként betöltött tisztsége okán mind több időt töltött a fővárosban, így gróf Zichy Géza Lipóttal és Hatvany Károllyal karöltve megfogalmazódott bennük egy budapesti golfpálya megteremtésének gondolata. A tervezés során a Széchenyi-hegy (Svábhegy) lenyűgöző vidékét találták a legalkalmasabbnak arra, hogy ott a világ egyik legpompásabb fekvésű pályáját hívják életre.
Kép: Lauber Dezső
A hazai golfélet újabb mérföldköveként 1911. június 7-én megalakult a sportág első hazai egyesülete, a Budapesti Golf Club. Az elnöki tisztséggel gróf Andrássy Gézát, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét tisztelték meg, aki ekkor már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként is öregbítette a magyar sport hírnevét, a klub titkári teendőit pedig Lauber Dezső vállalta magára.
Kép: gróf Andrássy Géza
A magyar golfsport első bajnokságát 1912-ben Tátralomnicon rendezték meg, melynek történelmi győztese ifj. dr. Magyar László, a Tátra Club kiválósága lett. A következő esztendőben azonban már a svábhegyi lankák adtak otthont a nemes küzdelemnek, ahol Lauber Dezső, a hazai golfélet meghatározó egyénisége – s a későbbi évek többszörös egyéni és páros bajnoka – diadalmaskodott. A klubtagok szakmai fejlődésének elősegítésére a skót Malcolm Goodwillie-t szerződtették, aki egészen 1943-ig vált a magyar golfsport világraszóló sikereinek avatott kovácsává.
Kép: Malcolm Goodwillie
A sportág térhódítását jelezte, hogy 1914-ben Pöstyénben megnyílt a harmadik hazai golfpálya, miközben az arisztokrácia jóvoltából rangos magánpályák születtek Martonvásáron Dreher Jenő, Fóton gróf Károlyi László, Alagon pedig nemeskéri Kiss Kázmér birtokán. Ezt követte 1915-ben a Budapesti Golf Club újjászervezése, amely immár Magyar Golf Club néven folytatta működését.
Kép: Korabeli pöstyéni illusztráció
Az első világháború viharai azonban megtörték a hazai golfélet addigi töretlen felívelését. A játékosok hadba vonultak, a svábhegyi lankák harci színtérré koptak, a Tanácsköztársaság zavaros napjaiban pedig Lauber Dezső is menekülni kényszerült. A Trianoni békediktátum elveszejtette Tátralomnicot és Pöstyént, a győztes hatalmak súlyos sportblokádja pedig hosszú időre elszigetelte a magyar golfközösséget Európa nemzeteitől.
AZ ARANYKOR (1920-1936)
Az első világégést követően a konszolidáció folyamata csak lassan vette kezdetét, hiszen az 1914 és 1919 közötti vészterhes esztendőkben a golfversenyek rendezése teljességgel ellehetetlenült. A megújulás zálogaként Lauber Dezső ismét elfoglalta helyét a hazai sportéletbe, a Magyar Golf Club újjászervezésével és a svábhegyi kilencszakaszos pálya helyreállításával új életet lehelt a magyar golfsportba
A hazai versenysport újjáéledésének hajnalán, 1920-ban indult ismét útjára a magyar bajnokság, melynek első győztese Gyurkovich Béla lett. A hölgyek mezőnye 1921-ben debütált, ahol a trófeát Gyurkovich Béláné, született Hevesi Erzsébet hódította el, megalapozva ezzel korszakos dominanciáját. A kiváló skót tréner szakértő irányítása alatt a magyar golfozók sorra aratták diadalaikat a nemzetközi porondon is: az osztrák, német, cseh és olasz nagydíjak serlegei egymás után kerültek hazai kézbe. A nemzetközi sikerek fénye a hazai népszerűséget is fellobbantotta, a játékosok száma örvendetesen emelkedett, így 1926 és 1936 között Magyarország az európai golfélet egyik meghatározó, megkerülhetetlen központjává emelkedett.
Kép: a svábhegyi 3-as green
A korszak legfényesebb csillaga dr. Szlávy Béláné volt, aki 1920 és 1947 között páratlan sikerszériát tudhatott magáénak: harmincegy magyar, öt osztrák és négy cseh bajnoki címet hódított el. 1926-ban, a német bajnoki trófea elnyerése után Európa legjobbjaként, a világranglistán pedig az előkelő ötödik helyen jegyzett női játékosként ismerte el a nemzetközi sportsajtó.
A hazai infrastruktúra is látványos fejlődésnek indult, Balatonföldváron újabb kilencszakaszos pálya épült, míg a Margitszigeten Lauber Dezső tervei alapján korszerű gyakorlópálya nyílt a sportág kedvelői előtt. Bár Balatonfüreden és Galyatetőn is kijelölték a leendő 18 szakaszos pályák helyszínét, ezek megvalósítása végül váratott magára. A hazai golfsport igazi ékkövévé azonban a Széchenyi-hegyi pálya vált, amelynek 1929. május 19-i bővítése után már teljes, nemzetközi színvonalon (Par 71, férfi hossz: 4820 m, női hossz: 4413 m) állt rendelkezésre, kaput nyitva a rangos hazai és világversenyek előtt.
Kép: dr. Szlávy Béláné
1930-ban a Földművelésügyi Minisztérium a lillafüredi Palota Szálló átadása után döntött arról, hogy a közeli Hollóstetőn is golfpályát építtet. Ezzel egyidőben a golf népszerűsége, valamint a budapesti pályahiány miatt megkezdődött a hűvösvölgyi pálya tervezése is.
1936-ban a Magyar Golf Club nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg a klub megalakulásának 25. évfordulójáról. Erre Bobby Jones-t, minden idők legnagyobb amatőr golfjátékosát is meghívták. Az évforduló alakalmából jelent meg dr. Szlávy Béla szakkönyve, „A golfjáték rövid ismertetése és szabályai”, amely a St. Andrews-i szabályok pontos angol fordítását tartalmazta. Ebben az időszakban a Magyar Golf Club taglétszáma 148 fő, ebből 24 női játékos volt.
Kép: Bobby Jones a svábhegyi pályán
A magyar golfsport nemzetközi elismertségének csúcspontjaként 1937. november 20-án, Luxemburgban megalakult az Európai Golf Szövetség (European Golf Association, EGA). E történelmi jelentőségű eseményen hazánk a tizenegy alapító nemzet egyikeként vett részt, képviseletében pedig Lauber Dezső, a Magyar Golf Club titkára – a hazai sportélet fáradhatatlan alakítója – járult hozzá a szervezet alapköveinek letételéhez.
A vészterhes idők árnyékában, 1939-ben még sor kerülhetett a Lauber Dezső víziója alapján megálmodott Széchenyi-hegyi Golf Szálló ünnepélyes megnyitására, Radványban pedig a Károlyi-kastély parkja adott otthont egy új, tizennyolc szakaszos magánpályának. A második világháború borzalmai, a szigorodó politikai és gazdasági korlátozások, valamint a frontvonalak közeledte azonban 1943-ra végzetes csapást mért a sportágra, a golfpályák működése ellehetetlenült, és a hazai golfélet hosszú időre kényszerű álomba merült.
Kép: Golf Szálló a Széchenyi-hegyen
ÁTMENETI IDŐSZAK (1942-1975)
A világháborús pusztítás viharában a magyar golfélet szinte teljesen alábbhagyott a közösséget összetartó tagok és pártfogók többsége hadba vonult, nyomtalanul eltűnt, vagy anyagi romlásba döntötte őket a világégés. Mint minden hazai sportágra, a golfra is végzetes árnyékot vetettek a háborús esztendők. A játék csak 1946-ban indulhatott újra, ám a harcok okozta súlyos károk miatt – a gazdasági nehézségek szorításában – csupán kilenc szakaszon, a svábhegyi pálya romjain kezdődhetett meg a küzdelmes újjáépítés.
A háborús viszonyok kényszerítő hatására, három évtizednyi áldozatos hazai szolgálat után, a skót sikerkovács, Malcolm Goodwillie végül visszatért Angliába. Szellemi örökségét Stammel József vette át, aki 1952-ig a Magyar Golf Club vezetőedzőjeként tartotta a lelket a közösségben, majd 1978-tól egészen haláláig a kisoroszi Kék Duna Golf Club szakmai irányítójaként szolgálta hűséggel a sportág újjáéledését.
Kép: Stammel József
A szovjet megszállást követően hazánkba érkező Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) angol és amerikai tisztjei, valamint a diplomáciai testületek tagjai 1946-tól még hódolhattak szenvedélyüknek a Széchenyi-hegyi pálya megmaradt kilenc szakaszán. A SZEB küldöttségének 1947-es távozása azonban kritikus helyzetbe sodorta a Magyar Golf Clubot, hiszen ezzel legfontosabb pártfogóit veszítette el.
A politikai fordulat betetőzéseként 1950-ben a Magyar Golf Clubot hivatalosan is feloszlatták, patinás székházát és pályáját pedig hatósági biztos felügyelete alá rendelték. A közösség azonban a nyomás dacára is tanúbizonyságot tett tartásáról, abban az esztendőben még kilenc versenyt – köztük a Bobby Jones Emlékversenyt és a Magyar Bajnokságot – rendeztek meg. Az elütőkhöz olyan kiválóságok álltak, mint Jámbor Antal, a Zachán testvérek, ifj. Seenger Gyula és Szíva Marianne, de a sportág mellett a végsőkig kitartott Mérey Lóránd is.
A hatalom szorítása azonban megtörte az egykori lelkes csapatot, a klubtagok sora napról napra ritkult, sokakat börtönbe zártak, kitelepítettek vagy emigrációba kényszerítettek. A végső csapást a fokozódó hidegháborús feszültség mérte a sportágra. 1952-ben a Széchenyi-hegyi pályát szovjet alakulatok foglalták el, és a zöld lankák helyén radarállomást létesítettek, amely egészen 1991-ig hirdette a magyar golfsport kényszerű száműzetését.
A hatvanas évek derekán a hajdani Golf Szálló – akkori nevén Vörös Csillag Szálló – kertjében ugyan kialakítottak két gyakorlófelületet és néhány elütőt, ám ez csupán a külföldi idegenforgalmat kiszolgáló, elszigetelt gesztus maradt. Ebben az érában a hazai közönség számára elérhetetlenek maradtak az úgynevezett »fehér sportok«: a hatalom ideológiai okokból a kapitalizmus és az amerikai imperializmus hírnökének bélyegezte a golfot, megbélyegezve ezzel mindenkit, aki hódolni kívánt volna neki. Így egészen 1975-ig a magyar golfélet csupán a szívós emlékekben és a meg nem valósult álmokban élt tovább.
Kép: Karikatúra egy vicclapból