Profilok 3. – Interjú Hahn Árpáddal

Az álmok nincsenek korhoz kötve

Sokan úgy gondolják, hogy álmaink megvalósítása egy bizonyos kor után már lehetetlen. Erre a tényre cáfolt rá Hahn Árpád, aki 35 évesen kezdett golfozni és azóta hatalmas sikereket ért el.

– Miért lettél golfedző? A golf mióta az életed része?

Hahn Árpád: A futballkarrierem végeztével el kellett döntenem, hogy mihez kezdek. A B licencem megvolt és korábbi sikereim színhelyén, Vácon a junior csapatot edzettem. Bronzérmet szereztünk a bajnokságban. Aztán hirtelen tönkrement a Vác és családostul Németországba költöztünk. Ott egy kis csapatban játszottam még két évet, de elkopott a térdem és abbahagytam a focit. Aztán 2001-ben jött a nagy szerelem, a golf. Éjjel-nappal az járt a fejemben. Gödön volt a lakásunk és örömmel hallottam, hogy épül a Pólus Palace Golf Club. Azonnal hazaköltöztünk. 2002-től egy évig napi 10 órát azon dolgoztam, hogy bekerüljek az első, Tringer László szervezte PGA osztályba, ami sikerült is. 35 évesen fogtam először golfütőt, ami azt bizonyítja, hogy bármit el lehet érni, csak csinálni kell! Juniorokkal kezdtem foglalkozni és aztán jöttek a kurzusok, illetve a vállalati rendezvények. Természetesen folyamatosan edzettem és versenyeztünk, akkor még csak a PGA keretein belül. Aztán 2008-ban Hencsén legjobb magyarként a német szervezésű EPD Tour-on már játszottam mínusz 3-at, ami azt mutatta, hogy jó úton járok. Ebben az évben megnyertem az első Profi Magyar Bajnokságot! Azóta is nap mint nap edzek, tanítok.

– Hogyan telik egy golfedző napja?

1. Á.: Két időszakról beszélhetünk. Az egyik tavasztól őszig tart. Ez az aktív oktatásé. Végre nyitnak a pályák, és mehetek edzeni. A délelőttök a saját fejlesztésemről szólnak, amit pályajátékkal fejezek be. Ebbe a tanítványaim is becsatlakozhatnak. Ez afféle plusz lehetőség a stratégia gyakorlására azoknak, akik fejlődni akarnak. Délutánonként a tanítványoké vagyok, az egyéni és a junior csoportos oktatásaimat végzem. A sérülések miatt két év kimaradt a versenyzésből, de az idén nagy reményekkel vetem bele magam a nemzetközi senior megmérettetésekbe.
   A téli időszakban természetesen több idő marad a pihenésre és hobbikra, de én télen sem állok le az edzésekkel és a tanítással. A juniorjaimnak heti két alkalommal tartok edzést a Sárkány Centerben, és ott tartom a lelkesebbeknek a téli technikai edzéseket is. Ebben az időszakban hozom fel magam erőnlétileg, amit Telkiben profi körülmények között tudok megoldani. Minden második napon 6 óra 30 perckor az edzőközpontban kezdek, ahol kondi és úszás a program. A lakásunkban kialakítottam egy szimulátort is.

– Hány golfozóval dolgozol jelenleg?

1. Á.: Roland fiammal az idén is azon dolgozunk, hogy profi szinten játsszon és megállja a helyét a versenyeken. Van nyolc junior játékosom, akik lelkesek és bőven adnak feladatot. Felnőtt tanítványom nagyon sok van, közülük többen rendszeresen járnak, mások csak akkor jelentkeznek be, ha valami gond van a mozgásukkal.

– Kiket emelnél ki közülük?

1. Á.: Nem szeretek kiemelni játékosokat, mert lehetséges, hogy valaki sokkal többet tesz a sikerért, de nem áll olyan jól, mint az, aki a tehetsége révén előrébb jut. Hosszú távon szeretek gondolkozni, mert úgy mindig kijön az, hogy mennyi munka van a játékosban. Mindenesetre említsük meg a profik között Rolandot, a női válogatott Szabó Antóniát és Boross Lilit, aki, ha egészséges, akkor meglepetést okozhat. Junior válogatott aspiráns lehet Horváth Erik, és Kovács Gergő, aki még csak 12 éves.

– Hogyan építitek fel az edzéseket, az egész évre való felkészülést?

1. Á.: A junioroknál nagyon nehéz ez a dolog. Az iskola - mert nekik még ez az elsődleges -, rengeteg külön feladatot ad nekik és sokszor nehéz eljutniuk az edzésekre. Mi csak télen tartunk 2-3 hét szünetet, egyébként egész évben edzünk. Van, aki csak a Junior Tour-ra jár, van, aki már külföldön is versenyez és természetesen a ranglista versenyek a legfontosabbak. A fontosabb megmérettetések előtt minden játékossal egyénileg megbeszéljük a felkészülést.

– Mesélnél pár emlékezetes pillanatodról?

1. Á.: A gödi évek voltak a legemlékezetesebbek. Herr Tomi a harmadik szezonjában mínusz 2-vel nyert meg egy versenyt, ami jó visszajelzés egy edzőnek. Petkovics Bálint 18 évesen határozta el, hogy profi akar lenni és 24-es HCP-ről három év után profi karrierbe tudott kezdeni. Szép emlék Szabó Antónia magyar bajnoki címe is. A legfelemelőbb természetesen az volt, amikor Roland fiam a Czech Tour egyik állomását (-3 -8) összesítésben mínusz 11-el megnyerte, és szemtanúja lehettem, amikor ezt a rangos nemzetközi trófeát a magasba emelte. Szerencsés vagyok, mert a tanítványaim közül Lugosi Balázs, Lugosi Tamás, Eiring Kristóf, Herr Tamás, Hideg Dániel és Hahn Roland is profi lett. Most már ők is átadják a tudásukat a jövő nemzedéknek.

– Mit javasolsz azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy golfozók szeretnének lenni?

1. Á.: Soha nem késő elkezdeni. Jól kösse fel a nadrágot, aki versenyző akar lenni, mert az egyik legnehezebb dologba kezdett. Ebben a sportágban csak az számít, hogy mennyit, milyen minőségben edz valaki. Azoknak, akik csak hobbi golfozók akarnak lenni, azt tanácsolom, hogy ne hajszolják a HCP javítást, csak élvezzék ezt a játékot, annak minden szabadban eltöltött pillanatát.