Magyar Kupára hangolódva – címvédők a láthatáron

Egy héttel a 32. Magyar Kupa nevezési határideje előtt a tavalyi emlékezetes 67 ütéses záró körrel győzedelmeskedő Vadkerti Adélt és Csányi Olivért faggattuk arról, mi is történt velük, amióta tavaly visszatértek az Egyesült Államokbeli egyetemükre, mikor láthatjuk őket ismét hazai pályán.

Hamar elröpült az idő, mindkét válogatott golfozónk utolsó szemeszterét tölti a felemásra sikeredett évben. Vadkerti Adél az észak-karolinai Elon University végzőseként azonban úgy tűnik, még nem válik meg egyhamar alma materétől, Csányi Olivér viszont határozott, biztosan hazatér a kaliforniai Jessup Egyetemen folytatott tanulmányai után.

Közel egy év telt el a Magyar Kupa győzelem óta. Miként gondoltok vissza a versenyre?

Nagyon jó érzés visszaemlékezni a tavalyi Magyar Kupa győzelemre, hiszen életem legjobbját, mínusz ötöt játszottam, ami Olivérnek is éppen azon a napon jött össze. Együtt volt a család, a tesóm caddiezett, szóval ahogy mondják, minden összejött akkor.

Nehéz időszakon vagyok túl. Hónapokon át két időzónában éltem itthon az életem, hiszen kilenc óra időeltolódással, online végeztem az egyetemi tanulmányaimat egészen addig, amíg decemberben végül visszautaztam a Jessup Egyetemre. Ezért különösen kedves emlék a Magyar Kupa győzelmet felidézni. Azt hiszem, még nagyon sokáig örömmel és büszkeséggel fogok visszagondolni rá. Különösen a záró kör -5 (67) score-ja, amely mély nyomott hagyott bennem. Remélem, idén  többször is sikerül majd hasonló kiváló játékot hozni.

Tavaly egy különleges hazai sikersorozat után tértetek vissza az Egyesült Államokba. Hogyan alakult azóta az életetek?

Vadkerti Adél: Amikor augusztus végén visszautaztam az egyetemre, hamar kiderült, hogy nem tartják meg az őszi egyetemi golfszezont. Nagyon sokan megbetegedtek, októberben én is átesetem a fertőzésen. Kisebb edzések következtek, de tulajdonképpen a júliusi Magyar Bajnokságon versenyeztem utoljára, amit szintén Olivérrel nyertünk meg. Így az őszi szezonban a gyakorlás mellett legfőképp a tanulmányaimra koncentráltam. A szokásos karácsonyi szünetre szerencsére sikerült hazautazni, és amikor január közepén visszatértem, már látszott, hogy a 2021-es szemeszterben talán beindulhat az egyetemi golfélet.

Amikor beszélgetünk, már öt versenyen túl vagyok, és ha értékelnem kellene, azt mondanám, hogy ahhoz képest, hogy fél verseny szezont ki kellett hagyni, elégedett vagyok a teljesítménnyel, bár mindig lehetne jobb is.  Az április elején rendezett Mimosa Hills versenyen például második lettem, ott, ahol 2019-ben bajnokságot nyertem.  Nem titkolt vággyal utaztam a versenyre, győztesként szerettem volna visszatérni, de az első nap 36 szakaszt játszottunk, és a nap végén már négyen álltunk holtversenyben az élen.  Az egyetem ráadásul szigorú járvány szabályokat vezetett be a vírushelyet idején, csak azonos egyetemről érkező játékosok alkothattak egy flightot, így az utolsó verseny kivételével, a  csoporttársaimmal versenyeztem, ami mentálisan más helyzetet teremtett.

Csányi Olivér: Az utolsó évemet most fejezem be. Rendkívül elégedett vagyok az egyetemi eredményeimmel, összességében jobban teljesítettem, mint amire eleinte számítottam. Az utolsó évemben folyamatosan top 10-ben végeztem, de maradt bennem még némi hiányérzet. Sajnos, az utolsó két évben nem voltak teljesen ideálisak az edzési körülmények, a felkészüléseket pedig egyetemi számonkérések szakították meg, természetesen a stressz sem segített, a COVID miatti korlátozott lehetőségek pedig kifejezettek hátráltatták a csapatot. Ennek ellenére, a március végén rendezett Master's University Invite legjobb Jessup eredményét hoztam, mellyel a Warrior csapatnak a 4. helyre sikerült kerülni. Hazautazás előtt pedig még részt veszek az április 26-án kezdődő,  a nemzeti bajnokságra kvalifikáló GSAC Men's Championshipen is.

Mikor láthatunk ismét hazai versenyeken? Hogyan alakul a 2021-es naptárotok?

Vadkerti Adél: Hamar elröpült a négy év, május 21-én ballagok, addigra túl leszek a záróvizsgákon is. Sajnos a szüleim nem tudnak a vírushelyzet miatt ideutazni, ezért az edzőm és néhány barátom lesz csak itt a diplomaosztón. Viszont ha minden jól megy, akkor május végére otthon lehetek, és addigra a versenynaptáramat is átgondolom. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott idén a Magyar Kupán.

Csányi Olivér: Remélhetőleg, a Magyar Kupára hazaérek és a karatén szabályok nem akadályozzák majd, hogy játsszak. A 2021-es versenynaptárammal sűrű egyetemi programom miatt még nem volt időm foglalkozni, de az biztos, hogy sokat fog rólam hallani a magyar golfélet. Szívesen indulnék komoly külföldi versenyeken is, és néhány profi bajnokságon is kipróbálnám magam.

Milyen jövőbeli terveitek vannak?

Vadkerti Adél: A koronavírus-járvány miatt szinte minden játékosnak felkínáltak egy extra évet az egyetemi csapatban, ezért úgy döntöttem, hogy a mesterképzésén folytatom a tanulmányaimat. Jelentkeztem, és fel is vettek a másfél éves üzleti elemző szakra, úgyhogy számomra ott folytatódik ősszel majd az élet, ahol az alapképzést befejeztem.

Csányi Olivér: Hazaköltözöm, nem kell tovább kétlaki életet élnem. Változatlan célom, hogy néhány évre kipróbáljam magam a profik világában, aztán meglátjuk. Négy évig küzdöttem az amerikai diplomáért, és biztos vagyok, hogy sikerül majd hasznosítani a megszerzett tudást. Hogy milyen irányba indulok, azt még alaposan át fogom gondolni. Most mindenek előtt jön a pihenés és a felszabadult golfozás.