Ami a leaderboardon nem látszik

Böndicz Gergőt az augusztus 31. és szeptember 3. között rendezett Amatőr Csapatvilágbajnokságon szerzett benyomásokról, személyes tapasztalatokról kérdeztük. A világ 71 csapata sereglett a 2024-es olimpiának otthont adó Párizs környéki golfpályákra, melyre magyar válogatott első alkalommal utazhatott. A szövetségi kapitány számára a csapatvilágbajnokság szorosan a tajvani Universiádé mellé sorakozott fel, mely kapitányi karrierjének örökre meghatározó élménye, emléke marad.

„Vegyes érzésekkel, várakozással utaztam a csapattal, Csányi Olivérrel, ifj. Sárközi Richárddal és Závaczki Bálinttal Párizsba, különösen, hogy az utóbbi időszak járattörlései miatt kisebb izgalom keletkezett, időben kiérünk-e a várva várt világeseményre. A feszültség a megérkezésünkkel elszállt, a vendéglátók pedig már az Orly-n profi szervezést sejttettek.

A Red és az Albatros

Kiváló választásnak bizonyult a Versailles-i tartományban húzódó Le Golf National és a Golf de Saint-Nom-La- Brèteche versenypályái között foglalt szállásunk. Az első edzésélményem a St Nom Clubhoz kötődik, mely 1959-ben Daniel Feau álma szerint épült. A kisebb chateau-nak beillő klubház a régi idők patinás hangulatát idézi. A Red Course greenjei szokatlanul erősen spineltek, nem volt ritka a 10-15 méteres backspin sem. Ez volt tehát az első nagy kihívás, megtapasztalni és megfelelő ütőválasztással megbirkózni a sajátos adottsággal.

A verseny rangjához méltó pin-pozíciókat választottak végül a szervezők, melyek rendszerint törésekre és akadályok mellé vagy mögé kerültek. Így, ha nem jó helyen állt meg a labda, akkor az egy-putt esélye teljesen elveszett, de a kettő is nagyon izzadóssá vált. Ezért arra kértem a fiúkat, hogy alaposan tanulmányozzák a Birdie Bookban fellelhető breakeket. Az átlagosnál lényegesen több információt adó Bridie Booko-t egyébként erre a versenyre külön kibocsátották, így minden játékos számára extra tudnivalókat kínált mindkét pályáról.

Ha a St Nom Clubról azt mondtam, hogy egy tradicionális megjelenésű klub, akkor bátran állítom, hogy a Le Golf National ennek pont ellentéte, a mai kor modern létesítménye. Ez a klub a francai válogatott fő edzőközpontja, több pitching, chipping, putting green, a fedett elütők, a fitnesztermek, mind a csapatok profi felkészülését szolgálják. A klub szinte minden szegletéből a 2018-as Ryder Cup köszönt vissza, a csapatfotók, az aláírások, a bag-ek replikái. A hagyományokra büszkék, a helyszín ugyanis már beírta magát a golftörténelembe, hiszen az egyetlen olyan klub, ahol Ryder Kupát, csapatvilágbajnokságot rendeztek, s majdan az olimpia golf események is itt zajlanak.

Olimpiai főpróba

Kitűnőre vizsgáztak a rendezők is, becslésem szerint az adott vagy környező golf klubokból közel 200-en segítették a bajnokság olimpiai teszteseménynek beillő szervezését. Szakaszonként két forecaddie és egy livescorer ügyelt a játék tempójára, zászlókkal jelölték az elveszettnek vélt labdák helyét. A környező golfklubok logóival ellátott kisbuszok álltak készenlétben a pályák kiesőbb részén, hogy villámtevékenység esetén azonnal menteni tudják a játékosokat. Az akkreditációs zónák is már olimpiai tesztelés alatt álltak, szigorú belépési kritériumoknak kellett megfelelni.

A mezőnyről

A verseny mottóját Eisenhower, amerikai elnök adta, aki a golf által kívánta közelebb hozni a világ nemzeteit. A pályákat váltogatva, az észtekkel és a chileiekkel kezdtünk, ahol a csapattagok mindegyike Divízió I-es játékos volt. Majd a lengyel és marokkói, végül a marokkói és dominikai válogatottakkal kerültünk össze, melynek tagjai is amerikai egyetemi golfcsapatok játékosaiként érkeztek.  Persze mi is büszkélkedtünk két ilyen versenyzővel, Csányi Olivér, valamint Závaczki Bálint játékán jobban is érződött a nemzetközi rutin, és sokkal otthonosabban, stabilabban mozogtak ebben a mezőnyben.

A dobogóért reálisan küzdő top húsz csapatokat, mint az amerikai, olasz, svéd vagy japán válogatottakat népes gárda, szövetségi delegáltból, kapitányból, edzőből, masszőrből, pszichológusból álló 4-5 fős kísérőcsapat segítette, de a mezőny nagyobb részében a szövetségi kapitány egy személyben töltötte be mindezeket a pozíciókat. A versenyzők nagy terhelés alatt álltak, az edzésnapokkal együtt hat napig járták nyomás alatt a dimbes dombos pályákat, ami szerintem igazán nagy kihívást jelentett számukra. Szinte kivétel nélkül, minden csapatban voltak megingások, az elvárhatótól rosszabb eredmények, melyet az előbb említett hat nap terhelése, a nehéz pin-pozíciók és két pályán való játék adta.

Ennek ellenére, kiváló lehetőségnek tartottam a világ másik pontjáról érkezett nemzetek versenyzőivel összemérni tudásunkat, és tapasztalatot cserélni a szövetségi kapitányokkal. Természetesen, szeretnénk fejlődni, és ha a lehetőség úgy adja, indulni és jobb helyezést elérni a Dubajban soron következő világbajnokságon, melyet egyetlen pályán, csökkentett csapatszám mellett terveznek rendezni. Hogy miként lehet majd kvalifikálni még nem ismert, de ha indulhatunk, mindenképpen meg kell próbálni, mert a világ legjobbjai között hazánkat képviselni és versenyezni hatalmas megtiszteltetés, élmény, tapasztalat mind játékos, mind kapitány számára egyaránt.